Összegzés

Most már pár napja itthon vagyok Pécsen, szóval volt időm gondolkodni arról, hogy milyen is volt ez a félév. Itt szeretném összegezni a tapasztalataimat.

Mielőtt kimentem nagyon izgultam, hogy mi lesz és hogyan fogok boldogulni. Aztán végül minden rendben volt. Az első hét az orientációs hét elég intenzív. Megérkezés egy új helyre, kipakolás, a hiányzó dolgok bevásárlása, idegen nyelv és emberek. Rögtön találkoztam rengeteg új arccal, ők elmondják a nevüket, hogy honnan jöttek, és hogy mit tanulnak. Jön az egyetemi tájékoztató, ők szintén elmondanak mindent amit tudni kell. A lényeg, hogy nagyon sok az információ. Viszont mindenki ebben a helyzetben van, szóval nem kell rosszul éreznem magam, ha sokadszor is visszakérdezek valaki nevére.

Ez a hét gyorsan elment, sikerült hamar megszokni a környezetet. Hamar kialakulnak baráti társaságok. Nekünk ez kicsit más volt, mivel a karantén bevezetése megnehezítette a szociális életet. Emiatt főleg az első pár hétben kialakult csoportok maradtak meg.

Ami nekem kis nehézséget jelentett az a cuccok megosztása volt. Mármint volt, hogy megterveztem, hogy veszek zsemlét két napra, aztán jöttek a szobánkba enni, és megették a zsemlét, ami miatt mehettem újra voltba. Itt nem az 50 forint a gond, hanem, hogy én próbálok mindent megtervezni, felkészülni mindenre, nem szeretem a váratlan és kiszámíthatatlan helyzeteket. Viszont pont ez volt az egyik ok az Erasmusra, hogy ezen változtassak kicsit, rugalmasabb és nyitottabb legyek. Itt pedig rákényszerültem ezekre, ami pozitív dolog.

A szakmai rész annyira nem volt jelentős. Írogattam a beadandókat, tanulgattam a vizsgákra, de ez kb olyan volt, mint itthon, nem éreztem nagy különbséget. 

Másik célom az Erasmussal az utazás volt. Végül a határzárak miatt Krakkóba és Bécsbe nem jutottam el, ami eredetileg cél volt. Viszont Csehországot egész jól beutaztam. Ott el tudtam menni sok helyre, kisebb és nagyobb városokba egyaránt, illetve sok túrára is a természetbe. Nagyon szép az ország, egyedül a sok macskakő ami nem kellemes több óra séta után.

A szociális élet sajátossága volt, hogy mindenki más időrendben él. Én fél 8-kor szoktam kelni és 11 és éjfél között fekszek le általában, amit kint is tartottam. A szobatársam viszont hajnalban, 4 körül szokott lefeküdni és dél és 2 között kel föl. Ez nem volt probléma, mert nem zavartuk egymást. Viszont valamilyen szinten alkalmazkodni kell egymáshoz, úgy, hogy a teljesen eltérő kulturális háttér miatt sok dolgot máshogy csinálunk. Amit meg tudok említeni, hogy a szobatárs Ali kicsit lusta volt szerintem, nem nagyon mosogatott. Viszont megosztott szinte mindent, úgy vettem észre, hogy a törökök, legalábbis azok, akik itt voltak mind ezt csinálják. Furcsa volt, hogy például többen sétálunk az utcán, ők éhesek, vesznek pizzaszeletet, és rögtön körbekínálják, hogy ki kér belőle. 

Összességében talán kicsit többet lehetett volna szocializálódni, de ezt valamilyen szinten a karantén is korlátozta. Viszont azért így is elégedett vagyok a szemeszterrel, nem csalódtam. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. Szerintem sokat tudtam tanulni, elsősorban magamról, amit remélem tudok majd kamatoztatni a következő Erasmus során Litvániában.

Az utolsó napok

Szombaton (május 30) és vasárnap nem sok dolog történt. Megírtam a blogot a Prágai útról és átnéztem a képeket. Kinyomtattam a check-out papírt is, ami a kollégiumból való kijelentkezéshez fog kelleni. Kicsit problémás volt, mert nincs gép csatlakoztatva a folyosón lévő nyomtatóhoz. Úgy kellett megcsinálni, hogy az egyetemi email címemről el kellett küldteni emailben a fájlt egy másik címre, aztán a diákkártyával bejelentkezni a nyomtatóra és utána lehetett kinyomtatni.

Hétfőn ki is takarítottam, mert kedden hívtam a takarítót, hogy nézze meg a szobát, mert tőle is kellett kérni egy lapot. Meg is kaptam, de a takarítós részét üresen hagyta, szóval nem voltam biztos benne, hogy jó-e, ahogy van.

Hétfő este volt főzés Semih-nél. Tradicionális török tortillát csináltak Arif-al. Ott voltunk több, mint 10-en, szóval mindenki egy felet kapott, de finom volt. 

Utolsó utazásként kedden elmentem az állatkertbe. Jó nagy, több, mint két és fél óra volt, mire körbenéztem. Sajnos a nagyobb állatokat nem láttam, mint például a medve, mert nagy a területük, és sok a fa. Meg amúgy az egész állatkert egy domboldalban van, szóval van szint is benne. Ez perszer az állatok szempontjából jó, de a látogatók szempontjából nem. Egyébként sok kisgyerekes család volt.

Ezen kívül készültem kicsit a szerdai vizsgámra a megelőző napokon. Átnéztem a pdf-et, amiben a szemeszter anyaga van, az órai diasorokat, meg azokat az anyagokat is, amiket Matjaz küldött át. Ő is Erasmusos Szlovéniából, és már megcsinálta a vizsgát múlt szerdán. Ő sokat segített, mert a tényleges vizsgában több kérdés megegyezett azokkal, amiket ő átküldött. Így nem volt túl bonyolult, és végül a 20-ból 19 kérdésre sikerült helyesen válaszolni. Ezzel itt ebből a tárgyból B lesz jegyem, de a magyarra átkonvertálva elvileg ötös lesz, mert 86 százalék fölött van. Vagyis azt hittem B lesz a százalékok alapján, de a tanár A-t írt be, aminek örülök. Nem számítottam rá, mert az van ai információknál, hogy 93 százalék felett van A, én pedig 90 százalékot értem el összesítve. Szóval ez kellemes meglepetés volt.

A vizsga után írtam a tanárnak, aki gyorsan be is írtam a jegyemet az online rendszerbe. Ezután átmentem a kollégiumi ügyintézőhöz aláíratni a kijelentkező lapomat (jó volt a takarítós lap is). A kitöltött lapot pedig elküldtem a koordinátornak, a mobilitást igazoló nyomtatványokkal együtt. Amiket csütörtök délután vissza is kaptam kitöltve.

Délután összepakoltam a cuccomat, aztán pedig elmentem egy piknikre a közeli parkba. Ott voltunk kb 15-en, a szokásos társaság, így el tudtam búcsúzni mindenkitől.

Csütörtökre nem maradt más, mint reggel összeszedni a maradék cuccomat, aztán kimenni a buszhoz. Bár utóbbi elég nehéz volt, tekintve, hogy a két nagy táska amit vittem jó nehéz lett, köszönhetően például a 7 kiló sörnek, amit elhoztam. Sikerült odaérni a buszhoz, ami kis késéssel dél után be is ért Bécsbe. Ott kellett várni az 1:40-es vonatig, ami a magyar határon megállt fél órára, amíg a rendőrök ellenőriztek mindenkit. Tőlem kértek igazolást az egyetemtől, de nem volt gond, hogy nem volt, és karanténba sem kell mennem. Győrtől pedig kocsival mentem Pécsig, oda kijöttek értem a szüleim. 19:45 körül meg is érkeztem haza.

Ezzel vége is a félévemnek, illetve ennek a blognak is. Még egy bejegyzést tervezek írni, amiben összegzem az élményeimet és tapasztalataimat.

Az utolsó nap Prágában

Péntek (május 29) volt a harmadik és utolsó nap a túrámon. Megint Prága volt soron, hiszen van bőven látnivaló.

A hostelből kijelentkezéskor kárpótlásul kaptam egy kis hűtőmágnest. Nem kerül sokba, de nem is nagyon érdekelt, csak a várost akartam látni.

A napot a folyópart menti sétával kezdtem a Kampa-park felé. Innen a Lennon falat és a Vojanovy sady parkot, na meg pár másik épületet útba ejtve mentem a vár felé. Ezt hagytam utoljára. Azt hittem, hogy drága lesz, és sokat leszek ott, de egyik sem valósult meg.

A vár udvarába ingyenes a belépés. Egy katona belenézett a táskámba a kapunál, de ennyi volt a bejutás. Bent több múzeum és kiállítás van, viszont mindenhol hosszú sor áll, gondolom azért, mert limitálták a bent lévők számát. Én egyedül a Szent Vitus székesegyházba mentem be. Ide szintén ingyenes a belépés, viszont 40 percet álltam sorba, hogy bejussak, bent pedig töltöttem 10 percet. A vár többi részét az udvaros és a parkban körülsétálva néztem meg. A park is elég nagy a vár mellett, ahol több szökőkút és kert található.

Visszafele jövet megnéztem a Metronómot, és a várost a domboldalból. Majd a folyóparton sétálva az óváros fele elmentem a Klementinumba, ami a nemzeti könyvtár. Ide csak vezetővel lehet bemenni, szóval úgy mentem, hogy a 2-es angol túrára érjek oda. Ezen 4-en voltunk a vezető mellett. A túra 50 perc, és kicsit csalódásként csak egy tornyot mutat meg. Először a könyvtár, ahol fotózni nem lehet, de azért csatolok egy képet a kinézetéről, ami az interneten van. Nyilván az nem közkönyvtár, hiszen többszáz éves könyvek vannak, de speciális engedéllyel lehet használni. Utána felmentünk a torony tetejére, ahonnan megint nagyon szép kilátás nyílt a városra. 

A könyvtár után visszamentem a folyópartra enni egy trdelnik-et. Ez kürtös kalács fagyival. Én egy epreset kértem. Ez úgy néz ki, hogy a kalács tölcsér alakú, van benne egy adag eper, meg csokikrém, a tetején meg fagyi. Az alja lyukas, de azt betömte az árus egy eperrel, persze azért így sem lehet túl szépen enni.

Ezután már nem volt semmi tervem, így a vonat indulásáig az óvárosi főtéren pihentem.

Összességében nagyon szép Prága és Karlovy Vary is, és örülök, hogy vissza tudtam menni.

Útban a Kampa parkba:

Kampa park:

A Lennon fal:

A vár:

A vár kertje:

Kilátás a domboldalból:

A Metronóm:

A könyvtár:

Kilátás a Klementinum tornyából:

Az említett torony:

Zenészek a Károly-hídon:

A trdelnik:

Az óvárosi főtér: